Írók, költők és színészek a tabáni kiskocsmákban
Korának kedvelt írói, költői és művészei előszeretettel fedezték fel Tabán hepehupás utcáit, vörösbort ittak valamelyik kiskocsmában, jót mulattak a szomszéd asztalnál poharazó benszülötteken és elárasztották lapjaikat budai regényekkel és novellákkal. A Vendéglő a Mélypincéhez, az Avar, a Kis balta, a Három 7-es, a Rudas, a Major vagy az Albecker mind olyan kisvendéglő volt az egykori Tabánban, melyet gyakran látogattak a művészeink, de betértek ide politikus urak is. Ezekben a kiskocsmákban a jó pörkölt mellé bort mértek, afféle nap érlelte jó budai bort. S a fröccs mellett időt szakítottak ízes adomákra, hírekre, pletykákra és nem utolsósorban szépasszonyokra. Hogy is írja Krúdy?
„Volt nekünk egy ismerősünk a Tabánban, akinek a kedvéért valaha bejártunk minden kocsmát. »Szépvadászné«-nak hívták, és mindig más kocsmában lehetett megtalálni, mert ő maga is szerette a kocsmárosokat, akik a kedvéért néha jó bort is tartottak. Ha nyaranta (de néha télidőben is) titokban megtudni akartuk, hol mérik mostanában a jó bort a Tabánban: csak azt kellett kivizsgálni, mely kocsmát látogatja Szépvadászné…” (Szépvadászné tabáni kocsmái)
(FSZEK Budapest Képarchivum képszám: 020053)
Krúdy kedvenc vendéglője a Mélypince volt, ott a Görög utcában. Hányszor, de hányszor lépkedhetett lefelé azon a nyolcvan lépcsőfokon a „Mély Szerelemhez” a szép szál termetű író! A Mélypincében üldögélő Krúdy Gyulának állít emléket Dutka Ákos is a Tabán című versében:
„…itt tanultunk mély pincék ködén
visszanézni Mátyás udvarába
és álomlátó fényt gyújtott a láz
emlékek közt bujdosó pohárba.
Itt kapott új értelmet a sors,
Krúdy Gyulának itt mesélt a mámor
s száz grádics odvas rejtekén
Poldi bácsi avas poharából…
A vén Tabánnak téres, hűlt helyén
magamnak én még múltról fütyörészek
s előttem ím a lankás pázsiton
Ünnepekre indul már az Élet.”
A Krausz Lipót vezette csöppnyi vendéglőbe gyakorta betért a közeli Rudas fürdő híres lakója, Bródy Sándor is a szomját oltani. De a vendéglő rizlingje Szép Ernőt, Márai Sándort, Szerb Antalt, Ábrányi Kornélt, Tersánszky Józsi Jenőt és a nagy kocsmázó Cholnoky Viktort is ide-idecsalogatta.
Krausz Poldi vendéglőjének emlékalbumában sok híres-neves személy hagyta benne a kézírását, de a lapjai festők rajzait, sőt, zenészek nótáit is megörökítette. Amikor a vendéglő a végét járta, Krúdy Gyula a következőket írta az emlékalbumba:
Bizonyítvány.
Ezennel bizonyítom, hogy Krausz Poldi Mélypincéjéhez címzett vendéglőjében életem szép napjait és éjszakáit töltöttem.
Budapest, 1931. május 27.
Krudy Gyula.
(FSZEK Budapest Képarchivum képszám: 020440)
Az Alsó-Avar vendéglő, mely az egykori Hadnagy utcában állt, a Rácz vendéglővel szemben, a szerelmesek találkahelye volt. A jóféle ürmös bor mellé édes vallomás is járt a gavalléroktól…
Az a hír járta, hogyha valaki hölgyvendéget hoz ide, úgy kell leültetni, hogy a szerb templom órájára lásson. Az óra ugyanis örökre megállította az időt pontosan fél nyolc után öt perccel.
(HU BFL XV.19.d.2.a felvételszám: 2806)
A naphegyi szőlők alatt állt Albecker Antal vendéglője, a Kereszt téren. Rácváros legnépszerűbb vendéglője volt. Fogadósa. Albecker Antal messze földön híres konyhát vitt. A ropogós sültek mellett a jó bora (parádi vízzel) még Pestről is átcsábította a vendégeket. Az öreg kocsmáros annyira vigyázta a borát, hogy a világ kincséért se adta volna ki kezéből a pincekulcsot, oly nagyra tartotta borai jó hírét! A kocsmába gyakorta betért a színészkirály, Újházi Ede is.
A Döbrentei utcában működő vendéglő korábban az Arany Perec nevet viselte. A Háromcsőrű Kacsát Szabó Lőrinc Éjféli közjáték című, 1937 áprilisában megjelent verse tette népszerűvé, amelyben a hideg, esős éjszaka elől ide betévedő és forralt bort iszogató költő élményeit idézte fel.
Vészi Endre: A Háromcsőrű Kacsában
A korcsmában, hol szombat este voltam,
repült felém ételszag és zene,
öt évszázad köveibe omoltan
török világnak porló szelleme:
asszonyok, kiknek lágy köldökén hold nyílt,
basák, kéjencek, tolvajok és bornírt
dúskálók, akik aranyakat szórtak
e korcsmában, ahová bebotoltak.
A szag, a zaj, a zene, mint az álom
fülembe ült, ó, zúgó vízesés!
túlélni volna jó saját halálom,
kövekbe bújni, sziklás és nehéz
falakban szorongani, mint a malter,
míg elzúg fölöttem e hangos tyúk-per
s a gyűlöletre hamut hint a béke,
szivünk és lelkünk igazi vezére.
E ház, e kocsma háza jól kibírta
már ötszáz évnél tovább itt mered,
míg nemzedékek hullanak a sírba,
konokul áll ő, mint a szeretet'
mely épp ily kiirthatatlanul él még
és éppen abban, kiben nem remélnék.
Jaj, ósdi ház. örömök gyújtó vára,
tűnt nemzedékek sokcsőrű kacsája.
Nagy boltívek alatt a könnyű mámor
már fölemelt, ó, hörpintettem én
zöldfényű tűnt világnak mákonyából
és léptem ringott nyarak szőnyegén,
szelíd gyermekek cirógatták képem,
ezüst-szemű lányok kezét becéztem
és hajnalig utam a hold seperte,
míg egyre beljebb jutottam egy kertbe.
Utánam zene intett, kicsi lámpák
gágogott a Háromcsőrű Kacsa,
három csőrével jött az éjszakán át
és elkísért a városon, haza!
Úgy is tégy, jó madár, nagyot kiáltsál,
az árulókat riaszd, a halálnál
már vénebb vagy talán, te víg kisértet
e kor ellen kiálts, hisz te sem érted!