A budai borvidék végzete: a filoxéra
(Jókai Mór: Kertészgazdászati jegyzetek, 1896)
(OSZK DKA-102662)
A budai és Buda-környéki szőlők már a filoxéra megjelenése előtti évtizedekben is különféle csapásoknak voltak kitéve. Az 1820-as évektől rendszeressé váltak a termést károsító hirtelen záporokról, jégesőkről, megállíthatatlan vízkiöntésekről szóló jelentések, panaszok. Óbudán 1842-ben például a szüretet, s ezáltal az azévi termést tette tönkre a hirtelen lecsapó, négy emberéletet követelő vihar. 1862-ben az óbudai szőlőhegyeket már „az ország legjégveszélyesebb helyei közé” sorolta az Első Magyar Általános Biztosító Társaság. Ilyen előzmények után pecsételte meg a történelmi budai borvidék sorsát a megjelenő filoxéra.
| Kataszteri hold | Négyszögöl | |
| Belterület, utak és terméketlen terület | 6235 | 303 |
| Szántó | 9255 | 1148 |
| Szőlő | 6306 | 787 |
| Rét és kert | 5931 | 658 |
| Legelő | 3486 | 790 |
| Erdő | 2190 | 1469 |
| Nádas | 25 | 1158 |
| Összesen | 33 431 | 1513 |
A filoxéra, azaz szőlőgyökértetű (Viteus vitifoliae) Amerikából került át Európába, miután francia gazdák a lisztharmat ellen amerikai szőlőfajtákat telepítettek be. Magyarországon először Pancsován mutatták ki a filoxérát. A hazai és nemzetközi szakértői vélemények, valamint azon tapasztalatok alapján, miszerint a filoxéra nem csak a szőlő gyökerénél, a talajban jelent fenyegetést a szőlőkre, hanem szárnyas formában messzire elrepülve, a szőlő gyökerénél lepetézve is, 1876-ban megszületett az első törvény a filoxéráról (1876. évi XXIX. tc.), amelynek kidolgozásában Entz Ferenc is részt vett. A törvény előírta a pancsovai fertőzött, valamint azzal szomszédos ép szőlők gyökerestől történő kiirtását, és további intézkedéseket írt elő a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumnak. A filoxéra terjedésének kedvezett, hogy kezdetben a szakértők is éveken át vitáztak a fertőzött szőlők kiirtásának szükségességéről, mert elegendőnek tartották a „helyes szőlőművelést”, a gyérítést vagy a szénkénegezést (a szőlők gyökérzetének szén-diszulfiddal történő kezelését). 1881-ben már az amerikai szőlőfajták ültetése is elkezdődött, amely a homoki szőlők elterjedésével, valamint az oltványozással végül sikeresen visszaszorította a szőlőgyökértetűt. Mindennek azonban a fővárosban a történelmi budai borvidék pusztulása lett az ára.
Szénkéneg fecskendők
A nyilakkal tud navigálni a galériában
A Vermorel-féle Excelsior szénkéneg-fecskendő keresztmetszete. Borászati Lapok, 1887.
Besnyő szénkéneg-fecskendő reklámja. Borászati Lapok, 1898.
Muschinek-féle fecskendő reklámja filoxérás szőlők kezelésére. Borászati Lapok, 1891.
Budapesten 1882-ben fedezték fel a filoxérát, délről, Budaörs felől terjedt át a Gellért-hegy és a Sas-hegy szőlőire, Óbudán pedig a Péter-hegy szőlőit támadta meg. A főváros rövid időn belül nagyobb összeget különített el a további terjedés megakadályozása és az érintettek kártalanítása céljából és filoxéra bizottságot állított fel.
(HU BFL IV.1407.b IX. 1526/1874.) – A forrás egészét ld. még a Dokumentumok menüpont alatt!
A filoxérának ellenálló amerikai szőlőfajták (Riparia sauvage, Jaquez, Vitis Solonis, York Madeira) meghonosítására ún. amerikai kísérleti szőlőtelepeket hoztak létre. Ilyen telep volt Óbudán (6 hold 600 nöl a Törökkő-dűlő Strassenried vagy Strassenacker nevű részén 1887-től) és Kőbányán (szőlőtelep és gyümölcsfaiskola). Két év múlva elrendelték az óbudai telep bővítését, valamint a Kis-Sváb-hegyen is kijelöltek egy területet az amerikai szőlők számára. 1889-ben az ősi budai szőlőfajtákat a rákoskeresztúri dűlő homokos földjébe történő átplántálással tervezték megmenteni. A dűlőt a következő évben maximálisan két holdanként kiosztották a budai oldal tönkrement szőlőművesei között.
A budai borvidék megmentése sikertelen volt, a kipusztult szőlők helyét gyümölcsösök, nyaralóvillák vették át.
(HU BFL XV.17.d.329 Nr. 5119/12, 1-2. f.)
1854–1856 körül: a filoxéra megjelenése az Egyesült Államokban
1868 előtt: a filoxéra megjelenik Európában, először Franciaországban
1868: a szőlőgyökértetű azonosítása phylloxera vastatrix néven
1872: a filoxéra eléri Ausztriát (Klosterneuburg)
1875: a filoxéra azonosítása Magyarországon (először Pancsován)
1877: nemzetközi konferencia Lausanne-ban a filoxéráról (résztvevők: Ausztria, Franciaország, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc)
1878: nemzetközi egyezmény Bernben a filoxéra elleni védekezés alapjairól
1879: az Állandó Phylloxera Bizottság létrehozása (tagjai: Emich Gusztáv, Herman Ottó, Wartha Vince)
1880: (I.) Országos Phylloxera Bizottság felállítása az 1880. évi II. tc. alapján (tagjai között Emich Gusztáv, Herman Ottó és Molnár István, a budai vincellériskola igazgatója)
1880 nyara: Országos Phylloxera Kísérleti Állomás felállítása Pancsován
1881: (II.) Országos Phylloxera Bizottság – 34 főre bővített bizottság, amelynek feladatait ülései között a tizenkét tagú Állandó Phylloxera Bizottság látta el
1882: a filoxéra eléri Budapest területét
1888: amerikai szőlőtelep létrehozása Óbudán (1891-ben került a főváros kezelésébe)
1890: állami szénkéneg raktár létrehozása Budafokon a Budapesti Vincellériskola fennhatósága alatt