A professzionális bortermelés megjelenése Pest-Budán
(Vasárnapi Újság, 1879. október 5.)
(Vasárnapi Ujság 1879. október 5.)
A 17–18. század fordulóján tudós körökben Európa-szerte megnövekedett az érdeklődés a bortermelés iránt, s egyre nagyobb igényként merült fel a bortermelés – és a különböző mezőgazdasági munkák – tudományos alapokra helyezése, gondoljunk akár a keszthelyi Georgikonra vagy Tessedik Sámuel szarvasi iskolájára.
A pest-budai professzionális bortermelés feltételeinek megteremtésére nagy hatást gyakorolt Görög Demeter (1760–1833). A korábban udvari nevelőként is dolgozó Görög többszáz szőlőfajtából álló szőlőgyűjteményt alakított ki a Bécs melletti Grinzingben, amely halálát követően J. Burger osztrák szőlész tulajdonába került, akitől a budai – egyébként serfőző – Mayerffy Xavér Ferenc (1776–1845) vásárolta meg. Mayerffy a szőlőtőkéket részben a Vecsés melletti, később róla elnevezett ferihegyi, részben pedig a Sas-hegy alatti kertjében kialakított szőlőiskolákba vitette. Mayerffy Xavér Ferenc testvére, Károly is foglalkozott a bortermelés kérdéseivel, a mai napig megvan az általa készített, óriási márványhordó az Attila utca 21. alatti pincében: Károly ugyanis úgy gondolta, hogy az ilyen hordókban tárolt bor jobb minőségű marad, mint a hagyományos fahordóban. A Mayerffy család tagjai egyébként közeli kapcsolatban álltak Széchenyi Istvánnal, aki szintén szívén viselte a hazai minőségi bortermelés fellendítésének kérdését, valamint az alább említett Schams Ferenc ezirányú munkásságáról is elismerően nyilatkozott.
.jpg)
(BTM Kiscelli Múzeum-Fővárosi Képtár)
A cseh-morva származású, eredetileg gyógyszerész Schams Ferenc (1780–1839) 1817-től szentelte a szőlőművelésnek életét: tanulmányutakon fedezte fel a kortárs szőlőművelési eljárás hibáit, és számos írásában hívta fel a szakszerűség fontosságára a figyelmet. Noha terveit József nádor is támogatta, végül Mayerffy Ferenc Xavér segítségével tudta megnyitni szőlőiskoláját 1834-ben: Mayerffy 10 évre ingyen átengedett neki erre a célra 5 holdnyi területet. Ténylegesen csak 1837-ben nyílt meg a gyűjtemény, és Schams 1839-ben bekövetkezett haláláig nem folyt benne oktatás.
A nyitás évében Schams beszámolója szerint 24 táblányi területből már 19 be volt ültetve a részben különféle adományok révén szerzett szőlőkkel, Pest vármegyéből például 73 venyigefajt gyűjtött össze az alapító, de hozatott szőlőket ausztriai, cseh, német és francia területekről is. A venyigeiskola mellett „mag iskolát” is létesített, ekkor 22 fajta szőlőt ültetett el, igaz, ezek jó része a viszontagságos időjárás miatt nem eredt meg. A venyigeiskola területén kialakítottak egy kis kunyhót a vincellérnek, egy növényházat és egy alápincézett présházat. Egy szivattyús kutat is ástak, hogy könnyebben ellássák a növényeket vízzel. Az intézmény főbb támogatói közé tartozott József nádor, a Magyar Gazdasági Egyesület, a pesti Honi Borismertető Társaság.
A közönséges országos venyige iskolát (Landes Reben Schule) végül 1841-ben megvásárolta a gróf Széchenyi István által alapított Magyar Gazdasági Egyesület, amely egyébként a kezdetektől fogva anyagilag is támogatta az iskolát.
(HU BFL XV.16.b.225/79)
Az 1859-ben átszervezett, bővített, új nevén Vincellér és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet vezetője Entz Ferenc (1805–1877) orvosdoktor lett, aki azelőtt 1853-ban, Pesten nyitott magániskolájában foglalkozott szőlészettel. Entz a filoxéravész idejéig meghatározó személyisége volt az intézménynek, amely a század végén beolvadt az állami kertészeti tanintézetbe.
(OSZK DKA-044615)
1831: Schams Ferenc: Magyar ország’ szőlőmíveléséről való vi’sgálódások című pályamunka megjelenése
1832–1833: Schams: Ungarns Weinbau… I–II. megjelenése
1834: Schams Ferenc megkapja a Mayerffy-telket szőlőgyűjtemény és iskola céljára, ugyanebben az évben jelent meg Kritikai vizsgálódások a’ magyarországi szőlőtermesztés gáncsai és fogyatkozásai körül című műve
1836–1838: Schams: Magyarország’ bortermesztését ’s borkészítését tárgyazó folyóírás… című füzeteinek megjelenése
1837: Schams Ferenc megnyitja az országos venyige iskolát
1841: a Magyar Gazdasági Egyesület megvásárolja Mayerffy Xavér Ferenctől az egykori Schams-féle iskola területét
1846: a Magyar Gazdasági Egyesület Koits Pál ügyvéd szomszédos telkének megvásárlásával bővíti az iskolát
1853: Entz Ferenc megalapítja a Kerepesi vám közelében a Haszonkertészeket Képző Intézetet
1858–1859: Borászati Lapok szakfolyóirat megjelenése
1860: megnyílik a Vincellér és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet vagy Vincellér Képezde 1862: Entz: Népszerű káté a szőlőművelés és borkezelés okszerű módjáról, külföldön tett tapasztalatok után megjelenése
1865: a borászképzés kezdete a vincellér iskolában, új nevén Vincellér, Kertész és Pincemestereket Képző Gyakorlati Tanintézetben
1868: Entz Ferenc – Gyürky Antal: A hazai szőlészet
1869: Entz Ferenc – Málnay Ignác – Tóth Imre: Magyarország borászata című munkájának megjelenése
1869–1943: Borászati Lapok szakfolyóirat
1881: a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium átveszi az intézet vezetését, amelynek új neve Budapesti Magyar Királyi Állami Vincellérképezde
1890: a vincellériskola átalakítása állami kertészeti tanintézetté (1894-től felsőfokú tanintézet)
(MNM Kis- és Aprónyomtatvány Gyűjtemény 93.119.)