Bor és pezsgő a Kádár-korszakban
A Kádár-korszakban a borforgalmazás terén több szervezeti átalakítás is történt. 1957-ben a nyolc pincegazdaságból létrejött – a Budapesti Borforgalmi és Borpalackozó Vállalat beolvadásával – az Állami Pincegazdaság Budafok, amely hordós, palackozott borokat és pezsgőt is előállított és forgalmazott. 1964-ben a nyolc pincegazdaságot Magyar Állami Pincegazdaság néven vonták össze. 1971 és 1973 között a Borgazdasági Vállalatok Trösztje keretében öt vállalat működött, köztük a Közép-magyarországi Pincegazdaság, ehhez tartozott a Magyar Állami Pincegazdaság Budafoki Üzeme illetve a Budafoki Borgazdaságok Export Vállalata, majd 1973 és 1987 között innen kiválva a Pestmegyei Pincegazdaság Budafok, illetve 1987-től a Promontorvin. A tröszt 1980-as megszűnése óta döntően a HUNGAROVIN Borgazdasági Kombinát keretei között folyik a termelés.
(Fortepan/Bauer Sándor, képszám: 127300)
A borok export-import „monopóliuma” a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalaté, a Budafoki Export-Import Vállalaté majd a Borgazdasági Vállalatok Trösztjéből kiválva a HUNGAROVIN Borgazdaságok Exportvállalatáé, 1985-től pedig a HUNGAROVIN Borgazdasági Kombináté volt. Szervezetébe tartozott a (korábbi) Törley Pezsgőgyár, a Hungária Pezsgőgyár és a Francois Pezsgőgyár.
A gyáregységek pártszervezetei folyamatos gyártásnövekedésről tájékoztatnak, azonban ezzel egy időben az információs jelentések arról számolnak be, hogy a fizikai munkaerő helyzete a pincéknél romlott, sokszor diákokat kellett foglalkoztatniuk, és a borlopás is általános maradt. „A pezsgőüzemben naponta kb. 30 palack pezsgőt fogyasztanak el a dolgozók, éspedig úgy, hogy egyszerűen leütik a palack nyakát, amivel komoly kárt okoznak.” A dolgozók pedig a kiszámíthatatlan termelés, az állandó létszámcsökkentés, a segédanyaghibák, a karbantartás és a beruházás hiánya miatt voltak elégedetlenek.
(MKVM KD_2013.523.1)
A hordós bor exportcsökkentése és veszteséges volta az egész korszakban kimutatható, melyet egy ideig kompenzált a palackos borok preferálása és a pezsgőgyártás (1983-tól „új” pezsgő: Francois), de a nyolcvanas évekre a világpiaci árak, a magas vámok, az európai túlkínálat, a gyártáshatékonyság és a minőségi romlás a „tőkés” export mellett a „szocialista” országokba szállított mennyiséget is csökkentette. 1981–1982-ben a nem rubel elszámolású országokban a Budafokon előállított palackos bor 53%-át, a pezsgő 30%-át adták el, 1983-ban pedig a tervezett árbevétel 10–20%-os csökkenésével számoltak. „A lemaradást alapvetően a bor iránti kereslet visszaesése okozza, de szerepet játszott ebben, hogy a magyar borok ára ezen a piacon nem versenyképes. […] a Monimpex Külkereskedelmi Vállalat nem elég rugalmas, a borok nem megfelelő stabilitásával és más minőségi hiányossággal a piacon a rendelés visszaeséséhez” is hozzájárultak.
A korszak érdekes sajátossága, hogy a budafoki bor- és pezsgőgyártás alapanyagául szolgáló szőlőt beszállító etyeki Béke Termelőszövetkezetet politikailag az Állami Pincegazdaság „patronálta”.
(MKVM KP 2010.70.1.)